XXVI. Magyar Sajtófotó Pályázat 2007

168 óra 2008. április 17.
Idén nem költözött a Sajtófotó - kiállítás. (Pedig egyébként szokása neki.) A tavaly is jól bevált helyszínen, a Nemzeti Múzeum József nádor termeiben csodálhatjuk meg fényíró kollégáink kettőezer-hetes termésének legjavát. Fényíró - mondottam Esterházy Péter után szabadon, hisz ez évben ő nyitotta meg a kiállítást, filozofikus mélységű miniesszéjével emelve az ünnep fényét. (Hogy stílben maradjunk.) Nem tudom, látta-e Esterházy a kiállítandó anyagot, mielőtt munkához látott (nyilván igen), vagy csak a fotográfus szó eredeti jelentése lendítette el a fényírás gondolata felé, mindenesetre telibe talált. Ezen a kiállításon sokkal több a szín, sokkal több a fény, sokkal több a líra és a szelídség, mint korábban: mintha a fényképész kollégáknak elegük lett volna a tűzből, a harcból, a durvaságból és vadságból - mintha most az élet naposabb oldalát igyekeztek volna ábrázolni.

Ebben persze lehetnek véletlenek: lehet, hogy csak ezek a képek sikerültek jobban. Vagy a zsűrinek most inkább erre volt szeme; akárhogy is, nem lehet nem észrevenni, hogy az idei Sajtófotó - kiállítás mollban van hangszerelve. Mit e sorok írója nagy örömmel üdvözöl. Az pedig külön öröm, hogy a lapunk sem maradt díjazott nélkül. Kollégánk és barátunk, Simon Márk (ebből a Simon a kolléga, a Márk a barát) az egyik nagydíjat vihette haza, s méltán. Mi pedig - kiket az a szerencse ért, hogy a zsűri elnöke, Szigeti Tamás kalauzolt végig a tárlaton, magyarázva és értelmezve, s zsebből kiegészítve az itt csak részleteiben megcsodálható sorozatokat - azzal a jóleső tudattal távoztunk, hogy nincs miért aggódnunk, a magyar sajtófotó krémje ma is a világ élvonalába tartozik. Miről mondhatjuk még ezt el?

JOLSVAI ANDRÁS